1720-tól negyed évszázadon keresztül, olykor félezresre rúgó magyar kolónia élt Rodostóban, majd ez a közösség egyre fogyatkozott, eltörökösödött, és beolvadt a helyi lakosságba. Leszármazottjaik a tengerparti város életében az 1970-es évekig jelen voltak. Azokat a hozzájuk köthető épületeket, amelyek a 20. század végén még megvoltak, Pintér Tamás és Deák Zoltán építészek 1999-2002 között felmérték, s erről Rodostói magyar házak címmel a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak 2004-ben részletes jelentést állítottak össze. Ez az egyetlen összefoglaló felmérés a rodostói magyar építészeti örökségről. A tengerpartról merőlegesen a városba vezető utca part felőli végén volt II. Rákóczi Ferenc vendégfogadó- és étkező háza (a mai Rákóczi Múzeum), északi szögletében pedig a fejedelem mára elpusztult lakóháza és kápolnája.Rodostó lakói ezt az utcát már akkor, és később is a Magyarok utcájának, illetve Magyar utcának (Macar sokağı) nevezték. Nem kétséges, hogy ez volt az egykori magyar világ főutcája. Az utcáról Beszédes Kálmán 1891-92-ben, Edvi Illés Aladár pedig 1905-ben több rajzot és festményt készített. Az előbbi korhűbb, ezért azt közöljük. Ettől nem messze állt Rákóczi csorgója, amely napjainkban is megvan, de ráférne az alapos felújítás.