Abdul-Medzsid szultán 1857-ben új temetőt nyittatott az isztambuli római és unitus katolikusoknak a Taksim tértől északra, a feriköyi protestáns temető mellett, a vele szomszédos Pangaltıban. Ettől fogva ez lett az isztambuli katolikusok nyugvóhelye. Más megszüntetett temetőkből is ide gyűjtötték össze a halottakat. A temető jelenleg az Isztambuli Római Katolikus Apostoli Vikariátus felügyelete alatt áll. Ide temették el 1922 tavaszán gróf Széchenyi Ödönt (1839-1922), a legnagyobb magyar kisebbik fiát, aki 1874 óta Isztambulban élt. Ő szervezte meg az isztambuli tűzoltóságot (az isztambuli Tűzoltó Múzeum is az ő nevét viseli – Kont Seçeni İtfaiye Müzesi), de volt katonai akadémiai tanár, szultáni szárnysegéd és tanácsadó egyaránt. Második felesége az isztambuli görög Christopulos Eulália volt, akitől a szultáni fővárosban négy gyermeke született. Unokái és dédunokái visszajárnak sírjához és síremlékét is ők állíttatták (Széchenyi Ödön dédunokája Németország első hercege: II. Albert, Thurn és Taxis hercege). A magyar és török tűzoltók is rendszeresen koszorúzzák az emlékhelyet, mely 2019-ben lett felújítva. A temető számos isztambuli magyar sírhelye. Itt temették el Beszédes Kálmán festőművészt is 1893-ban, akinek sírja azonban már nem található meg. A temető déli falánál található hét, a gallipoli harcokban megsebesült osztrák-magyar katona sírja és emléktáblája. Ebben a temetőben nyugszik Ürményházi József (1899-1957) kalapgyáros, az Isztambuli Magyar Egyesület egyik elnöke, illetve Vendel János jezsuita szerzetes, a magyar kolónia egykori vallási vezetője.